Az alkalmazott visszajátszó színház számos helyzetben használható a szervezetfejlesztéstől kezdve a művészetterápiás alkalmazáson át egészen a mindennapi önismeret, spontaneitás és kreativitás fejlesztéséig. Ezt a műfaj következő jellemzői teszik lehetővé (Donáth és Molnos, 2o15):
- Képes láthatóvá tenni, megjeleníteni érzéseket, mögöttes tartalmakat, attitűdöket. Az általa kínált vizuális megjelenítési forma célja a kiemelés, rálátás, tudatosítás és integrálás biztosítása.
- Visszatükröz, és ezen keresztül fejleszti az egymásra való rezonálást, az együttműködést.
- Szerepet játszik az érzelmi és kognitív egyensúly megteremtésében.
- Szublimációs csatornaként biztosítja a külső-belső történések integrációját.
- Ritualizál, s ezáltal elősegíti az integrációt és a holisztikus megértést.
- A megosztáson keresztül arra inspirál, hogy a minden emberben benne rejlő alkotóenergia megnyilvánuljon, megteremtve a belső szabadság általi önkifejezés terét.
- Segít az attitűdváltásban és a magatartás megváltozásában: reaktívból proaktívba, hiányszemléletűből bőségszemléletűbe, valamint az örömorientáltság, a felelősségvállalás és tiszta kommunikáció létrejöttében.
- Szinergikus kapcsolódást hoz létre, ezáltal szerepet játszik a közösségépítésben.
Az ökopszichológiai alapú visszajátszó színház a műfaj fent említett előnyeit alkalmazza ökopszichológiai megközelítéssel. A megosztott érzések, élmények, történetek az emberen kívüli világgal kapcsolatos megéléseinkhez kapcsolódnak. (Lásd a Kék bolygó műsorában 6.40 percnél)
Az ökopszichológiáról itt olvashatsz:
http://ecopsychology.hu/miazokopszichologia/
A tervezett és megvalósult ökopszichológiai playback alkalmakról pedig itt:
http://ecopsychology.hu/okopszichologiai-intezet/okopszichologia-playback/